Köröm- és bőrgomba

A bőr- és körömgombásodás az egyik legismertebb, ugyanakkor a legtitkoltabb bőrbetegségek közé sorolható. A társadalmi előítéletek, a nem túl esztétikus tünetek az ápoltság hiányát keltik, amely szégyenérzetet vált ki a fertőzöttekből. Az előítéleteknek köszönhetően, illetve a hiányos ismeretek miatt a betegek a gyakran már csak kiterjedt fertőzéssel keresik fel a bőrgyógyászati szakrendeléseket, vagy fordulnak háziorvosukhoz.

Nézzük, melyek a köröm- és bőrgomba betegségeivel kapcsolatos gyakori kérdések és az ezekre adott válaszok:

Mennyire sorolható a gombásodás az ún. „népbetegségek” közé?

A bőr- és körömgombásodás elsősorban civilizációs eredetű okokra vezethető vissza, 80-90 évvel ezelőtt teljesen ismeretlenek voltak a gombás eredetű megbetegedések. A kérdésre a válaszom: egyértelműen IGEN! A gombásodás ma már egy igen elterjedt betegség, ezért akár népbetegségként is említhető, hiszen például Magyarország lakosságának 54%-a életében legalább egyszer megfertőződik.

Hogyan szerezhetünk gombás betegséget, melyek a fertőzés forrásai?

Leggyakoribb lehetősége a fertőzés elterjedésének a közösségi helyeken van, pl.:
- a tornatermek, testedző helyek (Wellness centrumok?)
- az uszodák,
- a piaci árukkal való foglalatosság (főzés)
- a homokozók.
Ezért azt javasolom mindenkinek, aki ilyen helyeken előfordul, hogy testedző helyeken, uszodákban saját papucsban alaposan zuhanyozzon le és törölje szárazra magát. Főzés közben a zöldségeket alaposan mossa le, majd ezt követően a kezét is! A homokozóból való kijövetel utáni kézmosás remélhetőleg természetes a kismamáknak…

Megfelelő higiénés környezetben, rendszeres tisztálkodás mellett is megjelenhet a gombásodás valakinél?

A betegség természetét, gyakoriságát, előfordulási helyét ismerve, „steril körülmények között élők” reménykedhetnek a fertőzés elmaradásában.

Melyek a tünetek? Mit lát, vagy mit érez a beteg?

Ha külsőleges bőrgombával kerültünk társbérleti viszonyba /bőr: hát, mell, felkarok, stb. vagy köröm/, ezek hamarosan feltűnőek lesznek az eddigi tünetmentes bőrfelületen és a páciens az alábbiakat tapasztalja: viszketés, hámlás, a bőr pigmentációjának megváltozása, körmök elszíneződése, deformálódása, a haj töredezettsége, stb.

Milyen gombásodási megbetegedéseket különböztethetünk meg?

Függően attól, hogy a gombásodás hol jelentkezik, előfordulhat a hajas fejbőr, a hajlatok, a kéz és a láb gombásodása, ismert a férfiak szakállmérgezése, az arc és a test különböző helyein felbukkanó gombásodás, a szájzug-fertőzés, ill. a körömgombásodás.

Mi a különbség a bőrgomba és a körömgomba között? Fontos-e a különbségtétel?

Fontos a különbségtétel, hiszen a bőr járulékos szerveinek alapvető feladatai, anatómiai formulája miatt szükségszerű volna minden esetben a gombafajta kitenyésztésére. Vannak azonban olyan gombafajták, amelyek alapvetően saját magukra jellemző tünetcsoportot produkálnak, ilyenkor a prevenció, a megelőzés érdekében a „biztosak vagyunk a diagnózisunkban” alapján a megfelelő – már sok esetben bevált – terápiát alkalmazzuk.

Mit takar a „napgomba”? Hogyan lehet kezelni?

Az ún. „fehér foltok” megjelenése főleg a háton, karokon, mellkason bizony nemcsak az egyenletes barna színhatást teszi tönkre, de gyógyítása alapvető igény kell, hogy legyen azok esetében, akik ezt felfedezik önmagukon. Még akkor is, ha maga a gyógyítás folyamata akár több szezonra szól. A nyári napfürdőzés barnító hatása a gombás felületekre rendszerint nem hat, így az őszi időszak a „rádöbbenés” és a feladatmegoldás időszaka.

Várható-e az, hogy ha valakinek van a lábujjai között egy gombás megbetegedés, akkor az átterjed a kezére, vagy esetleg máshova?

Igen, ez nagyon gyakori eset. Itt van jelentősége a személyi hygiénes szokások sokaságának, a rendszeres napi tisztálkodásnak, a megfelelő törölköző, harisnya, lábbeli használatának!

Milyen gyógymódok alkalmazhatóak a gombás megbetegedések gyógyítására? 

Ha kezdeti stádiumról van szó, s itt mindjárt hangsúlyoznám a korai szakorvosi véleményezést, akkor elegendő a külsőleges - ún. externák, - speciális krémkészítmények alkalmazása. A nagyobb kiterjedésű súlyosabb fázisban lévő bőrfolyamatoknál mindenképpen szóba jön - a lehetőségek /egyéb társbetegségek/ mérlegelése mellett - a szájon keresztül adott gyógyszerek alkalmazása is. A gombásodás, mint betegség magától nem gyógyul meg, kezeletlenül egyre súlyosabbá válhat, sőt megfertőzhetjük vele az egészséges embereket, családtagokat is. Fertőzés esetén ne saját gyógymóddal próbálkozzunk, hanem forduljunk segítségért a bőrgyógyászhoz.
Ma már sokféle, hatékony, külsőleg (helyileg ható kenőcsök, krémek, oldatok) és belsőleg alkalmazható (tabletták, kapszulák) gyógyszerek állnak a rendelkezésünkre. A gombaellenes szerek gátolják a gombasejtek növekedését, szaporodását, illetve elpusztítják azokat. A fertőzés helyétől, súlyosságától és kiterjedésétől függ az, hogy elegendő-e a helyi gombaellenes kezelés, vagy belső kezelés szükséges.

Vannak-e természetes gyógymódok?

Miután egyre több ember számára nyílik alkalom tengerparti üdülésekre, érdemes élni ezzel a lehetőséggel, hiszen a tengervíz kifejezetten gyógyhatású nemcsak a bőrgombásodásokra, hanem számos más bőrbetegségre is. /pl. pszoriasis/

Lehet-e, kell-e a körömgombát külsőleg kezelni?

A legkisebb körömszín, forma, vonalazottság, vagy töredezettség elváltozás esetén még igen. Ez az elsődleges tennivaló.

Van-e kapcsolat a műköröm viselése és a gombás fertőzések között?

Nem akarom sem nőtársaim, sem kozmetikus kollegák ellenszenvét kiváltani, de minden körömfedő eljárás hordoz magában ilyen veszélyt.

Vannak-e hajlamosító tényezők, amelyek a köröm-, vagy a bőrgomba megjelenését elősegítik?

A belső szervek kóros működése erősen befolyásolja a bőr, a köröm „küllemét”. Sok tényezőt kellene itt felsorolnom, így inkább csak néhány jellemző példát emelek ki: cukorbetegség, vérszegénység, keringési rendellenességek.

Drága-e a gombás fertőzések kezelése? Nem az orvosi vizitre, hanem a gyógyszerköltségekre gondolunk. Támogatja-e a TB a gombásodás elleni gyógyszereket?

Ha pl. a körömelváltozás teljes szanálásának folyamatát tekintem /ez átlagosan három hónap, ami azonban függ a meglevő elváltozástól/, bizony elég pénzigényes a terápia. A TB szakorvosi javaslatok alapján felírt egyes gyógyszereket támogatja.

Mennyi ideig tart a kezelés?

Azt lehet mondani, hogy átlagosan három hónap, de lehetnek évek is bizonyos esetekben. Mindig hozzá kell azonban tennem, hogy bár sok betegség esetén lehet „telefonon konzultálni”, de a bőrfolyamatokat minden esetben LÁTNI KELL.

Milyen szövődményei lehetnek a különféle gombás betegségeknek?

Nehéz erre rövid választ adni, hiszen határozottan el kell különíteni a belső szervek és a „kültakarón” megjelenő gombás folyamatokat. Tekintsük az esztétikai igényünket kötelezőnek! Forduljunk azonnal orvoshoz, ha bármilyen elváltozást tapasztalunk bármely bőrfelületünkön, vagy kéz-, illetve lábkörmünkön, a többi a szakorvos feladata.

Mit kell tennünk a megelőzés érdekében? Nemcsak a tisztálkodásra gondolok, hanem esetleg a ruházkodással, cipőviseléssel kapcsolatos tanácsokra is.

Mivel a gomba a nedvesség támogatásával szaporodik, ezért az olyan ruhaneműt, amelyben fokozott az izzadás – a testfelülettel közvetlenül érintkező műanyag ruhaneműket – lehetőleg el kell kerülni, helyette természetes anyagokból készült ruhadarabokat célszerű hordani.
A cipőt rendszeresen, lehetőleg akár napközben is célszerű váltani, sőt javasolt időnkénti fertőtleníteni.
Felhívnám a figyelmet a konyhai tevékenységek szigorú hygiénes szabályainak betartására is.

Milyen szerepe lehet a pedikűrösnek a lábgomba terjedésében? Honnan tudhatjuk, ki kezeli szakszerűen a lábunkat és ki nem?

A nagyfokú tisztasági igény a pedikűrösre fokozottan érvényes. A pedikűr bizalmi kérdés! Csak jó referenciával rendelkező pedikűröshöz járjunk. Figyeljük meg az első alkalommal, hogy pedikűrösünk az eszközeit használat közben is fertőtleníti-e, mindig tiszta textíliát használ-e. A körömágy tiszteletben tartása, az észrevett elváltozásokra való figyelem felhívás, a rendszeres ápolás, ezek a megbízható pedikűrös jellemzői.

Vannak-e olyan megelőző „szerek”, amelyet azoknak ajánl, - természetesen a márkanév említése nélkül, hogy a reklámozás bűnébe ne essünk -, akik napi sok-sok órát is kénytelenek rendszeresen mondjuk zárt cipőben vagy ruházatban eltölteni?

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a ruhanemű- és cipőváltás ma már egyre kevesebb munkahelyen kötelező elvárás. Pedig ez az alapja mindennek. Csak egy gyakori példa: hogyan lehet „büntetlenül”, következmények nélkül napi nyolc-tíz órát papucsban letölteni?

Az összeállítás a www.mypin.hu internetes oldal számára Dr.Fenyőváry Évával készített interjú szerkesztett változata, a PHOENIX Pharma Zrt. engedélyével.